Az elmúlt évben partnercégeinkkel közösen rendezett külföldi kiállításaink
A jövő évben is tovább folytatódnak: Hollywood, Yokohama, Peking.

Kortárs művészeti értékek és értékálló műtárgyak vétele és eladása
Hazai és külföldi képzőművészeti bemutatók és kiállítások szervezése
Érdeklődés - időpont egyeztetés a következő elérhetőségeken:

Telefon: 06/30/945-2655 Telefon/fax: 06/52/411-223
E-mail: ,  http://koncz.matav.hu

Szeretettel várjuk kiállításainkra!

 

PICASSÓTÓL KODÁLY ZOLTÁNIG – ÉS VISSZA
A Koncz Művészeti Galéria határokon átívelő programjai


Talán némi meghökkenéssel vették kezükbe a művészetbarátok 2006 végén a Koncz Művészeti Galéria Kft. „áldott karácsonyt és boldog új esztendőt” kívánó lapját, amelyben Koncz Sándor és felesége, Bárány Ildikó arról tájékoztatott, hogy a Debreceni Kortárs Galéria tevékenysége korábbi formájában megszűnik. Munkájukat még 1989. október 6-án kezdték el Derecskén, 1992, március 15-től pedig Debrecenben folytatták. A nyílt üzleti árusítást a Batthyány utca 5. szám alatt befejezték, de irodájuk és bemutatótermük továbbra is működik (egy háztömbbel arrébb, a Batthyány utca 7. szám alatt), és képzőművészeti bemutatókkal, külföldi kiállításokkal szolgálják az értékőrzést.
Koncz Sándor elmondta: „A galériában rendezett 120-nál több kiállításon több száz magyar művész alkotásait mutattuk be. Külön figyelmet fordítottunk a megyében élőkre, a határon túl élő magyar művészekre és a fiatal tehetségekre. Sokat tettünk annak érdekében, hogy ismerjék és szeressék a magyar művészetet külföldön, az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Kínában, Izraelben, Németországban és máshol. Ezt szolgálta budapesti galériánk is, emellett például állandó színházi kiállításunk, a felajánlott nívódíjak, a Kortárs Művészeti Díj és a Szendrő József-díj, a
debreceni írók könyveinek támogatása, jótékonysági tevékenységünk őrzi a Kortárs Galéria emlékét és munkáját.”
2007-ben minden hónapra olyan művészeti programot szerveztek, amely azt mutatja, hogy bár a hagyományos kiállítási és értékesítési rend megszűnik, tevékenységük jóval túlnövi Debrecen határait. E folyóiratszám megjelenésekor már mögöttük van egy szatmárnémeti bemutató, márciusban pedig Tokióba viszik a Kodály Zoltán emlékének jegyében összeállított anyagukat. Áprilisban Helsinkiben, illetve Strassbourgban Mikola Nándor műveiből rendeznek emlékkiállítást (néhány évvel ezelőtt a Medgyessy-emlékmúzeumban láthattuk szervezésükben a Mikola-életmű egy meghatározó szeletét). Májusban Brüsszel következik, az Európa Parlament az „Európa tánca” című kiállítással, júniusban pedig Sanghaj egy Pablo Picasso grafikáiból rendezett bemutatóval. (A tokiói, brüsszeli és sanghaji anyagokról alább részletesebben írok.) Augusztusban a Déri Múzeumba hoznak Salvador Dalí-kiállítást (ez az anyag októberben Mátészalkára utazik), szeptemberben Székelyhídon mutatkoznak be, októberben Budapesten rendeznek Bényi Árpád-, novemberben Técsőn, Munkácson és Ungváron Hollósy Simon-emlékkiállítást (a Hollósy-vándortárlatról egy későbbi lapszámban külön is olvashatnak). A galéria az elmúlt évtizedben számos alkalommal több sikeres kiállítást bonyolított le japán nagyvárosokban (a legszorosabb kapcsolatokat Tokióval sikerült kialakítani). Az ottani referenciáknak is köszönhető, hogy lehetőséget kaptak arra: 2007. március 15-én a Tokiói Magyar Nagykövetség és a Japán–Magyar Baráti Társaság közreműködésével a nagy-követségen mutathassák be a Kodály Zoltán-évforduló alkalmából összeállított anyagot, kiegészítve azt a Boros Attila festőművész által készített Világhírű magyarok festménysorozat válogatott darabjaival. Boros Attila festményein megjelennek világhírű zeneszerzőink (Kodály Zoltán mellett például Bartók Béla, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc vagy Dohnányi Jenő).
A 2007. év kettős Kodály-évforduló: a zeneszerző, népdalgyűjtő és zeneoktatási módszeréről az egész világon (de Japánban kiemelten ismert és elismert) zenepedagógus 1882-ben született és 1967-ben halt meg. Születésének 125., halálának 40. évfordulójára Tokióban képző- és társművészeti rendezvényekkel emlékeznek. A nagykövetségi kiállításon Bartók, Kodály és Liszt műveiből adnak elő a közreműködők – köztük például a Tokióhoz tartozó, több mint 30 ezer hallgatót oktató Mushasino Egyetem magyar vendégoktatóival. A kiállításhoz kapcsolódó művészeti műsorban néhány jelentős magyar vers szintén elhangzik, a tervek szerint japán fordításban is.
A képzőművészeti kiállítás középpontjában Eskulits Tamás szobrász- és Túri Endre zománcművész közös alkotásaként elkészült Kodály-szobor áll. A szobor egyik része ős-, illetve népművészeti motívumokat idéz meg, utalva egyúttal Kodály szellemiségére, és a stilizált életfa mellett elegáns polgárként jelenik meg a zeneszerző-zenepedagógus alakja, aki odafordul a népművészet világához és megérinti azt. A „szobor a szoborban” kompozíció életfát hordozó szarvas része Túri Endre tűzzománc alkotása, Kodály alakját pedig Eskulits Tamás bronzból formálta meg. Így a köztéri szoborterv egyrészt stilizált, ugyanakkor szimbolikus-rea-lista ábrázolása is Kodály népzenéhez fűződő kapcsolatának.
A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet is azt emelte ki ajánlásában, hogy az Eskulits–Túri-mű ki-válóan illusztrálja Kodály életművének néhány igen fontos, összefoglaló elemét, úgymint „a néphagyomány harmonikus szépségét, a művészet korszakokon átívelő, értékteremtő vonulatát, az ember és természet kapcsolatának szükségességét, a nevelés, a szemlélődés létfontosságát”. A kecskemétiek a megcsúfolt régi helyére szánták a Kodály-emlékművet, illetve Aomoriba, Kecskemét japán testvérvárosába is felajánlották, ahol olyan erősen él a zenepedagógus kultusza, mintha az második hazája lenne. Ezt a kulturális és művészetdiplomáciai kapcsolatot erősítheti most a Koncz Művészeti Galéria, programjában a Kodállyal együtt emlegetett Bartók Béla- és Liszt Ferenc-ábrázolásokat (terrakotta és bronz fejportrékat, egészalakos műveket) is bemutatva. Boros Attila festményei és az Eskulits–Túri-kompozíció mellett a kiállításon szerepelnek továbbá Juha Richárd és Győrfi Lajos alkotásai is. Március 15. után művészeti anyagukat a nagyközönségnek is bemutatják egy több napos kiállítás keretében. Tokió egyik reprezentatív szállodájában, a Hotel New Otani Takasago Halljában változatlan programmal (benne az 1956-ra emlékező Vencsellei István és Rékasi Attila montázsainak bemutatójával) kínálják anyagukat az érdeklődőknek.

Kodály Zoltán-emlékműterv
(Eskulits Tamás és Túri Endre
alkotása; bronz, tűzzománc – 2004)

Boross Attila Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, táncmozdulatokat imitáló, fürdőző nőalakokat ábrázoló, a bemutató idején éppen 100 (!) esztendeje, 1907-ben alkotott festményét 27 variációban készítette el. Az olajképek a tagországok nemzeti sajátosságait, jellegzetességeit, karakterjegyeit mutatják fel, így az eredeti kubista kompozíció Máltától Litvániáig, Dániától Magyarországig, Svédországtól Ciprusig idézi meg az uniós tagországok „arcát”. (Mellette az uniós parlamenti képviselők mindegyike kap egy Boross Attila által készített egyedi grafikát is).
A kompozíció alkalmas arra, hogy a geometrikus fragmentumokkal, az eltérő szín- és formahasználattal, a háttér és a tárgyi attribútumok variációival, a női típusok adott nemzeti ideálokra való átfogalmazásával, a háttérben érzékeltethető földrajzi-természeti utalásokkal 27 változatban fejezze ki egy-egy uniós tagország nemzeti karakterét, miközben az ismétlődő kompozíciós alap össze is köti az országokat. Látható tehát az önállóság és az együvé tartozás, az integráció és a nemzeti értékek megőrzése.

Azért esett a választás erre a Picasso-műre, mert az Avignoni kisasszonyok több szempontból is jelképes értelmű és értékű alkotás. A fürdőző nőalakokat ábrázoló kép a modern művészeti megújulás egyik fontos állomása. Az öt figura egymástól különböző részekből van összeillesztve, de egy általános geometriai szabály szorosan kapcsolja össze az alakokat a szintén szétszabdalt háttérrel. Ráadásul Picasso ezzel a művével fordult más kultúrák felé, az európai örökséget ötvözve és megújítva az archaikus formákkal, mértékadó mó-on stilizálva is egyben azokat.

Júniusban Sanghajban állítanak ki eredeti Picasso-műveket. A középpontban az 1946 és 1968 között készített sokszorosító grafikák állnak, az eredeti tollrajzok mellett litográfiák, színes linómetszetek szerepelnek a kiállításon. Mindegyik lap hivatalos, eredetiséget igazoló certifikációval van ellátva – az igazolásokat 1988-ban a National Art Build George Kopel aláírásával adta ki. A lapok között szerepelnek első példányok, színes és fekete-fehér litográfiák 1952-ből, 1954-ből (
La Toilette), illetve az elsők közé tartozó nyomatok a kis sorozatszámú kollekciókból (1954-es Illusztráció V., 1964-es Portrait – színes litográfiák; 1964-es Femme couchée – linómetszet)
Pablo Picasso grafikusművészként legalább olyan kiemelkedő életművet hozott létre, mint festőként. Sokszorosító grafikai nyomataiban a vonalas-rajzos ábrázolások mellett gyakran festői hatásokra törekedett, mely habitus ugyanúgy nyomon követhető színes kőnyomataiban, mint színes (vagy kísérő színekkel ellátott) linómetszeteiben. Jól illusztrálják e lapok Picasso stílusát és témaérdeklődését. Gyakran megjelenik az önmaga metamorfózisát átélő nő, többször látjuk a bohóc és a lány párosát, kiemelkedik a férfi és a nő kapcsolatának groteszk ábrázolása. A sajátos torzítással karaktert kiemelő portrék mellett a meztelen női test allegorikus kompozícióvá emelkedik; a klasszikus utalású formák mellett intenzív feszültséget eredményez az abszurd környezetbe helyezés. A lemeztelenedést, a kiszolgáltatott kitárulkozást egyben a rejtőzés motívuma kíséri; a zenei asszociációk nemcsak a témából, hanem a komponálásból is adódnak.
Az összeállítás értékét tovább emeli az a tény, hogy ezekkel a darabokkal ma már csak elenyésző számban találkozhatunk árveréseken is, számos lap nem látható közgyűjteményekben sem, hiszen (mint esetünkben is) többnyire féltve őrzött hagyatékokban bukkanhatunk rájuk.